Az érzelmi szál. Hát igen, más mi is tenne képessé egy embert, hogy kapaszkodjon egy ilyen viharvert ütött kopott kis jószágba mint ez. Ja nem, csak a maradékba. Motort ugyanis nem vettem, ezt túlzás lenne állítani. De a szálak erősek, és tartanak, mint a fájdalom az elmúlt évek alatt míg nem volt. Kicsit dühből adtam el, mint már korábban is, és mint mindig azután, akkor is megbántam, újra és újra megharcoltam érte, csak az enyém legyen.
Amióta eladtam a Yamahát, és az Andival is beszélgettünk egy párszor a témáról, csak motoszkált bennem, hogy hol lehet, merre járhat, megvan-e még annál akinek eladtam. Aztán jött az elhatározás, utána járok, mi a helyzet. Számítottam rá, hogy nem lesz olyan csili vili mint ahogy eladtam, ha egyáltalán megvan, de erre azért nem készültem talán még én sem fel.
![]() |
OTT VAN NI :) MEGVAAAN!! Hurrá :) |
![]() |
Hello World |
![]() |
Hiányzik pár apróság, nem több az egész.. :) |
![]() |
Semmi kétség működni fog :) |
Ha minden jól megy, és összejön, akkor talán.. neeeem nemírok ilyeneket, mikorra lesz kész stb.. De a nem kevés munka ami előttem áll, majd a végén kifizetődik amikor a kékes keverék füstje az égbe száll, és majd újra megcsillan tükreiben a Balaton zafír zöld színe.
Meglátjuk mennyire vagyok manapság oly makacsul kitartó, mint fiatalon, amikor először húzhattam meg a bajszát ennek a kis 1/16-od motornak.